Előszó helyett…

 

Sokan szeretnének valamiféle instant kertport, amit egy este kis vízzel elkeverve kilocsolhatnának a ház körüli területre és már másnap reggelre buja zöld vegetáció borítaná a telket. Ez nem így működik. Tudom, hogy felgyorsult világban élünk, mindent azonnal szeretnénk, de szerencsére a növények növekedését csak bizonyos mértékig tudjuk felpörgetni. A magvető kitartó és türelmes ember, nem utolsósorban előrelátó. Aki magot vet, bízik a jövőben, tervei, céljai vannak a leendő növényekkel. Egy kínai mondás szerint, ha egy nagy fát szeretnél a kertedben, akkor annak az egyik ültetési idejét húsz évvel ezelőtt elszalasztottad… de a másik most jött el!


Miért foglalkozom ezzel a témával és egyáltalán miért foglalkozzanak, miért foglalkoznának magvetéssel az emberek, amikor az ültetésre kész növények megvásárolhatók az üzletekben is? Valóban, sokkal gyorsabb és lényegesen egyszerűbb megoldás besétálni egy faiskolai lerakatba és megvásárolni kertünk ékszereit. Sokaknak ennyi is elég, de mások ennél többre vágynak. A növényvásárlás mellett érdemes fontolóra venni a magvetés lehetőségét is azért, mert vannak olyan növények, amelyek nem, vagy csak nagyon ritkán szerepelnek a hazai üzletek kínálatában, de magjuk beszerezhető. Másik meggondolandó érv a magvetés mellett az, hogy magról vetve olcsóbb lesz a növényünk, bár kétségtelen, hogy az első években lassabban fog növekedni. Különösen a gyűjtők által keresett növényeket, igazi ritkaságokat, olcsóbb magról szaporítani, mint megvásárolni egy nagyobb példányt. E tényezők mellett azért is megfontolandó a magvetés, mert pl. egy fagytűrő növény, magról vetve jobban tud alkalmazkodni a környezetéhez, a téli hideghez, mint az, amit enyhébb éghajlati viszonyok között neveltek fel, de nálunk köt ki. És nem utolsósorban azért is, mert szerencsére vagyunk még a világban jó néhányan, akik számára örömet okoz, hogy a magvetés után tíz-tizenöt, vagy ki tudja hány év múlva, azzal a tudattal üldögélhetünk a bizonyos fa árnyékában, hogy annak magját mi vetettük el, mi bábáskodtunk a csírázása körül, mi láttuk kibújni a föld alól és mi neveltük fel, mint egy családtagot. Ennél a gondolatnál érdemes megállni: gyermekeinkből sem akarunk azonnal felnőttet nevelni, minden korszakuknak örülünk, minden életkornak megvannak a szépségei. Úgy gondolom, hogy akkor tekinthetünk igazán családtagként a kertünkben élő fákra, bokrokra, ha azokat életük kezdetétől, de legalábbis kicsi koruktól ismerjük.

Vetés vagy ültetés?

 

Úgy tűnik számomra, mintha az „ültetés” szó szebben csengene a mai ember számára, mint a „vetés” szó. Sokan vannak, akik a magok vetéséről beszélnek, de mégis az ültetés szót használják a vetés szinonimájaként. Mintha e szó hangzatosabb lenne, mintha úriasabb vagy legalábbis polgári körökbe jobban illő lenne, mint a vetés szó. Pedig a kettő nem ugyanazt takarja, jelentésük között a régmúltban lényeges különbség volt. Szüleink, nagyszüleink korában a magokat – és a hasonlatosság miatt a krumplit is – „vetették” vagy „szórták”, a palántát, csemetét pedig „ültették”, a hagymát „duggatták”, stb. A mai hétköznapi beszédben ezek a jelentések kezdenek összeolvadni, talán azért, mert a mai ember számára a mindennapos kertészkedés, a megélhetésért végzett gazdálkodás, már a múlt ködös homályába vész, ezért a vele kapcsolatos fogalmak jelentése is elmosódik, feloldódik. Azonban, úgy gondolom – mégha mi ezt a tevékenységet nem a megélhetésért, hanem csak úgy kedvtelésből végezzük is – tartozunk annyival eleinknek és a magyar nyelvnek, hogy a tevékenységhez kapcsolódó fogalmakat helyesen használjuk. Ha szeretnénk megtartani színes világunkat, akkor őrizzük meg ezeket az árnyalatokat is!

Mi fán terem?

Hogyan vessük a

jujuba

(Ziziphus jujuba)
magjait?

Ez a Magyarországon teljesen télálló kelet-ázsiai gyümölcs érthetetlen okokból hiányzik a hazai kertekből. Termése hosszúkás vagy ovális, éretten fényes rozsdabarna, belsejében egyetlen nagy maggal. Íze kellemes, savanykás-édes, az almára emlékeztető. Vannak nagyobb termésű, oltott fajtái is, de a magvetésből származó példányok 2-3 centiméteres termése is különleges, finom csemege. Sok cukrot, fehérjét, ásványi anyagokat és sok C-vitamint tartalmaz. Fogyasztják nyersen, aszalva, pörkölve, sütve, de még főzve is.

 

 

 

 

 

 

 

Télállóság vagy fagytűrés?

 

Dísznövények vásárlásakor sokan hajlamosak a télálló és a fagytűrő fogalmakat csaknem egymás szinonimájaként használni (sajnos ez még faiskolában is megtörténik olykor), pedig bizonyos növények tekintetében, Magyarországi viszonylatban jelentős különbség lehet köztük.

 

A Dél-Európából beszállított fagytűrő növények nem a Kárpát-medence éghajlati viszonyai között nevelkedtek, teljesen más éghajlathoz alkalmazkodtak eddig. Erről nem minden faiskolai árudában tájékoztatják a vevőt, így egyáltalán nem biztos, hogy az a növény, amiről azt mondták a vásárlónak, hogy télálló, valóban kibírja a hazai telet.

Magkezelési eljárások,

amelyekkel a csírázás beindítható vagy gyorsítható

 

Egyes növények magvai mindenféle előzetes kezelés nélkül is csíráznak – ha a csírázás egyéb feltételei, pl. nedvesség, hőmérséklet, páratartalom, stb., adottak – azonban sok növény, megfelelő időben szedett és helyesen tárolt magvai közül is több nem csírázik ki a vetést követően, hanem csak a következő évben vagy még később. Ennek okai az alábbiak lehetnek (egyes magok esetében szinte egyszerre vannak jelen):

 

I.  A vastag, kemény maghéj nem ereszti át a vizet

II. Csírázásgátló anyagok találhatók a magban vagy a termésben

III. A magcsírának több idő kell a kifejlődéshez

IV. Belső kémiai változások szükségesek a csírázáshoz